Hová tűnt a klasszikus zene közönsége a pandémia után? Milyen új trendek jelentek meg a világban e tendencia megfordítására? Milyen szerepe van a változásban a fiatal zenészek új generációjának? Hogyan lehet őket segíteni, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a képességeikből és minden szempontból kiteljesedjenek? Csonka Andrással, a Zeneakadémia Koncertközponjának és Karrierirodájának vezetőjével beszélgettünk.
Bodnár Eszter
– Nemrég a New York Times is hosszas elemzést közölt arról, hogy hová tűnt a közönség a pandémia után, ezzel beszállva egy ideje már zajló nyilvános gondolkodásba. Hogyan látod ezt a jelenséget Magyarországon, a klasszikus zene közönsége vonatkozásában?
– Itthon is tapasztaljuk, hogy megfogyatkozott a klasszikus zene közönsége, mindenhol kevesebben vannak a koncerteken. A Zeneakadémián készítettünk egy kérdőíves felmérést még a tavaszi szezon végén, ami részben megerősítette azt, amit eleve feltételeztünk a közönség elmaradása okaként.
A klasszikus zene közönségének több mint a felét a 60 év feletti korosztály adja, ez világszerte így van. Ezt a korosztályt nagyon érzékenyen érintette a covid-járvány és most az infláció.
A kérdőívre adott válaszokból egyértelműen látszik, hogy a 60 évesnél idősebb közönség 30%-a még tart a fertőzéstől, és 42%-a nem tud annyit költeni koncert jegyekre. Ez két ok már magyarázat arra, hogy a törzsközönség kb. fele miért hiányzik a koncertekről. Ehhez még hozzá lehet tenni a covid alatt megváltozott életmódot is, amit az amerikai tanulmány is hangsúlyoz. Sokan hozzászoktak ahhoz, hogy értékes kulturális tartalmakat is el tudnak érni az otthonukban, anélkül, hogy egy lépést kellene tenniük. A drasztikusan megdrágult energiaárak sajnos csak tovább erősítik majd ezt a folyamatot, a rezsiköltségek emelkedése is a klasszikus zene törzsközönségét jelentő korosztályt érinti leginkább.
– Klasszikus zeneipar kurzusodon részletesen foglalkozol a legújabb trendekkel. Látsz-e olyan próbálkozást, ami megoldást jelenthet erre a problémára?
– A klasszikus zeneipar most még úgy működik, mintha nem történt volna semmi, ott próbálja folytatni mindenki, ahol megszakadt a folyamat 2020 elején. Több koncert van, a legtöbben tudomásul veszik, hogy kevesebb a közönség, post-covid tünetnek tartják, amit majd kiheverünk.
Pedig ideje átgondolni alaposan a covid tanulságait és felkészülni arra, hogy a közönség már kevésbé a járvány, inkább a növekvő infláció és a megváltozott életvitel miatt nem jár koncertekre, és ez a folyamat csak most kezdődik.
Az erre adható első válasz nyilván az, hogy a zenekarok pl. visszavesznek a programok számából, az USA-ban ezt a gazdasági racionalitás is diktálja, hiszen ott nincs állami támogatás, ami fedezné a hiányt. Még nagyon az elején vagyunk a válságnak, nem látszik még egyértelműen sikeres megoldás. Azok vannak jobb helyzetben, akik eddig is folyamatosan kommunikáltak a közönségükkel, pontosan követik az igények változását, utána tudnak nyúlni a lemorzsolódó nézőknek és gyorsan fejlesztenek olyan formákat, műsorokat, amivel új közönséget szólíthatnak meg. Ehhez nagyon jó CRM (customer relationship management, azaz ügyfélkapcsolat-kezelési – a szerk.) adatbázis és rengeteg személyes munka kell, ez nem mindenkinél van meg sajnos.
– A fiatal zenészeknek szóló FOCUS on You – Mozogj magabiztosan a komolyzenei üzleti életben csoportunkban nemrég ugyancsak elindult egy beszélgetés erről a témáról, és záporoztak az ötletek. Hogyan látod a következő generáció szerepét a hagyományok megőrzése és a változás kettősségében?
– Én azt látom, hogy legfiatalabb zenész generáció egészen másképp gondolkozik már a zenéről és saját lehetőségeiről. Az ő számukra már természetes a rendszeres online jelenlét, sokan eleve ebben formában találnak ki projekteket, építik saját követői táborukat. A műfajokat illetően is nyitottabbak, nem tartják tabunak, hogy a klasszikus mellett más zenei műfajokban is megnyilvánuljanak. Ez most sokak szerint a műfaj megmaradásának a záloga is, ha nem tudjuk megváltoztatni a klasszikus zene hallgatásának évszázados rituáléját, akkor nemsokára úgy tekintünk majd rá, mint poros múzeumi tárgyra.
Ezért is mondják, hogy ne múzeumban, hanem galériában gondolkozzunk, ahol mindig más, színes kínálat van, ahol a közönség és az alkotó, előadó reflektálni tud egymásra.
A fiatal generáció eleve ezt a szemléletet hozza, ebben kell őket erősíteni, segíteni megvalósítani elképzeléseiket, megadni a jelenlét lehetőségét számukra. Ugyanakkor a klasszikus zenének mindig fennmarad a hagyományos befogadói környezete is, mert van rá igény. 60 év fölött már van az embereknek ideje és érdeklődése is, hogy végig hallgassanak egy Mahler szimfóniát vagy egy Wagner operát, ez így lesz 30 év múlva is. És ezeket a műveket is a most a pályára lépő generáció fogja megszólaltatni.
– A Karrieriroda vezetőjeként számos művész pályáját kíséred figyelemmel az egyetem alatt és után, közülük többen a Focus on You programunkban is részt vesznek. Pályakezdő zeneművészként milyen készségek, képességek, tudás segíthet boldogulni a megváltozott körülmények között?
– Rengeteg tehetséges zenész növendék jár a Zeneakadémiára, mégsem lesz mindenki egyformán sikeres. Először is, mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mi lehet számára a megfelelő karrierpálya. Van, aki egy élvonalbeli zenekar valamelyik szólamában találja meg a helyét, más tanárként lesz jobb és kevesek számára adatik meg, hogy nemzetközi szólókarrierjük legyen. Ezekhez a különböző sikerutakhoz különböző készségek kellenek. Nyilván egy szólókarrier elindulása a legnehezebb, amihez a legmagasabb szintű hangszeres tudáson kívül még sok zenén kívüli készség, és sokszor szerencse is kell. Nincs egyértelmű sikerrecept, mindenkinek egyéni útja van. Érdemes tanulmányozni befutott pályatársak karrierjének állomásait, kommunikációját, nyilvános megjelenéseit, sokat lehet tanulni belőle, és nem szégyen ellesni másoknál már bejött fogásokat.